A minap beleolvastam egy e-book-ba, ami a férfiak gondolkodásáról szól. Ez egy segíts magadon, az Isten is megsegít típusú könyv, jelen esetben a nőnek segít megérteni a férfit. Még csak 35 oldalt olvastam el, de már rájöttem, hogy a férfit nem a nőnek teremtette a jóisten. Illetve igen, de valamit nagyon elbaltázott. Rájöttem már erre korábban is, csak még nem fogalmazódott meg bennem az, hogy tán jobban jártunk volna, ha az egyneműeket szánják egymásnak.
Milyen szép is volna, ha a kandalló tűzénél két férfi sörrel a kezében arról merengene, hogy milyen fantasztikus a legújabb Porsche, milyen extrém sportokkal teletűzdelt nyaralásra menjenek adott évben, vagy hogy focit nézzenek-e este, vagy inkább vízilabdát.
Mindeközben két nő egész álló nap azt vitatná meg, hogy vajon milyen irányba halad a kapcsolatuk, mit tehetnek azért, hogy minél jobb irányba haladhasson, és hogy milyen olyan események voltak a múltban, amik még mindig hatással vannak az életükre, és ezeket hogyan lehetne kiiktatni, hogy először menjenek piacra, és aztán a gyógyszertárba, miközben még beugranak az anyóshoz egy csésze teára a fodrász után, és hogy milyen színűre fessék a falat a nappaliban, amit most már ideje átfesteni, mert a régi szín már nagyon unalmas, és ha már itt tartanak, egy pár száz új díszpárna se ártana a kanapéra, de természetesen a színeknek passzolniuk kell egymáshoz, és a fal színéhez, és a többi berendezési tárgyhoz, és.....
Mindezen párbeszédek természetesen hatalmas elégedettséggel töltenék el mind nőt mind férfiút....míg bele nem halnának az unalomba.
Ehelyett azonban egymásnak teremtődött a víz meg a tűz, akik izgalmas csatáikat vívják nap mint nap, és ha elég ügyesek, nem másznak bele egymás intim zónájába annyira, hogy a víz egy óvatlan pillanatban kioltaná a tüzet, és maradna jól magára....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése