Volt egyszer egy blogom, amit szerettem írni, néhány olvasója pedig szeretett olvasni. Rajtam kívül álló okokból megszűnt, és ezzel együtt az írói ihletem is elapadt, de most valahogy úgy érzem, jó lenne újra leírni a gondolatokat.
Anno azt a blogot-szintén január elsején- egy spirituális felhívással kezdtem, miszerint "történjék már végre valami!!!", most ugyanezzel a lehetőséggel élnék, és kérném a magasságos spirituális erőket, hogy szíveskedjenek minél több szépet és jót, örömöt és vigasságot belepasszírozni kissé megszürkült életembe.
Persze nem várom el, hogy miközben ők ezen güriznek, én hátradőlve, keresztbe font karral, koktéllal a kezemben várom a sült galambot, sőt. Az új év köszöntése alkalmából elhatároztam, idén kevesebbet panaszkodom, pozitívabban látom majd a világot, és úgy általában az élet élvezetével leszek elfoglalva a rengeteg munka mellett.
Ennek apropójából júniusban Barcelonába fogok utazni, ami kamaszkorom óta az egyik legnagyobb álmom. Beleszerettem Gaudi épületeibe, de persze a napfény, a latinos életfelfogás, és a pálmafák sem másodlagos tényező. És ha már ennyire sokat engedek meg magamnak, adok az élvezeteknek még egy nagy hólapáttal, és ott tartózkodásom ideje alatt újra megnézem kedvenc rockzenekarom, a Muse koncertjét. Novemberben láttam őket itt Budapesten, de mivel ülőjegyünk volt, hatalmas hiányérzetet érzek a koncert óta, mert kicsit ott is voltam, meg nem is, és látván ahogy az állójegyesek ugráltak és táncoltak, türtőztetnem kellett magam, hogy ne kezdjek el én is a székemre állva táncolni. Aki ismer, tudja, ilyet nem tennék nyilvánosan (kivéve bizonyos soha többé elő nem forduló eseteket, lásd Quimby koncert, Szabadság tér :D), úgyhogy inkább élek újra a lehetőséggel, és ezúttal már az állójegyemmel fogom végig ugrabugrálni és énekelni a koncertet.
Ha az anyagi keretek lehetővé teszik, egy napot el fogunk tölteni Párizsban is, ami egy másik álom, bár ez csak pár éves. Nem vagyok egy túl romantikus alkat, soha nem vágytam Párizsba, de annyi francia filmet, illetve ott játszódó amerikai filmet láttam, hogy megragadott a francia hangulat is, és egy ideje elsősorban a francia vidék megismeréséről álmodoztam, ami egy "ami késik, nem múlik" project, első körben pedig jöjjön Párizs.
Nemrég jöttem rá, hogy mennyi fantasztikus hely van Európában, sőt nem messze tőlünk is rengeteg földi paradicsom van, ezért nem értem, az emberek miért vágynak trópusi szigetekre, ha nem messze tőlünk, vagy akár egy kicsit messzebb olyan helyekre bukkanhatnak, amiket soha többé nem fognak elfelejteni.
Éppen ezért nagyon szeretnék elmenni Szlovéniába is, ahol gyönyörű hegyek, és kristálytiszta tavak tarkítják a természetet, bár ezt a projectet most Barcelona miatt valószínűleg egy kissé el kell tolnom, de mint már mondtam, ami késik, nem múlik. :D
Úgyhogy egy szó mint száz, semmi jó visszautasítója nem vagyok, kedves spirituális jóakaróim!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése