Anger management

No, lássuk, az új év első 3 napjában mennyire sikerült betartanom fogadalmaimat.

Az egyik ugyebár az volt, hogy kevesebbet panaszkodom. Hogy kevesebbet tenném, azt talán egyelőre nem mondhatom, de már legalább észreveszem magam szófosás közben, és leállok, felhívván SAJÁT figyelmemet a SAJÁT fogadalmamra. Így ezen a téren pozitív változást tapasztalok...még ha nem is hatalmasat.

Egy másik fogadalom az volt, hogy pozitívan igyekszem szemlélni a világot. Meglepő módon ez eddig egész jól megy. Ugyanis valami megmagyarázhatatlan oknál fogva ezt az évet teljesen másnak, szokatlan módon pozitívnak érzékelem. (Lehet a maják voltak??) Teszem mindezt úgy, hogy egyfajta privát megszorító csomagot kaptam új év alkalmából, ami igenis borús hangulatra adhatna okot, de valahogy nem küldött padlóra a dolog. Próbálom még ennek is a jó oldalát nézni, így elviselhetőbb.

Újabb pozitív jelenség, hogy szinte egyfolytában zenét hallgatok. Ez mondjuk nem egy új jelenség nálam, de sajnos vannak időszakok az életemben, amikor nem tudok zenét hallgatni, vagy csak nagyon keveset.
Ma viszont először is beszerkesztettem a fülembe az mp4-et, és csak azután kezdtem leengedni az univerzum leglassabb biztonsági rácsát, holott általában az a célom, hogy Forma 1-es kerékcserét kenterbe verő sebességgel indítsam el útján a rácsot, hogy mire végzek a 68. zárral, addigra lent legyen, és végre felvehessem a nyúlcipőt. Ez ma nem foglalkoztatott, első volt, hogy a Music Fm üvöltsön a fülemben. Még a járásomon is megfigyelhető (lenne, ha bárki is megfigyelné), hogy már nem lent hordom az orrom. Music fm ritmusra közlekedek, csizmám sarka magabiztosan kopog a budapesti utcákon. :D

Továbbá tegnap este nagyon érdekes dolognak lehettem átélője.

Már egy ideje sejtettem, hogy amikor lelkileg instabil vagyok, nem tudok rendesen jógázni. November elején kezdődött egy olyan két hónapos periódus az életemben, amiből többet az életben nem szeretnék, és ezen idő alatt olyan szétszórt, ingatag, és idegbajos voltam, hogy még két lábon állva is inogtam jógán.
Ennek a rossz időszaknak most talán úgy néz ki, vége, és a tegnap esti jógán úgy kivágtam az egyensúlygyakorlatokat, hogy lehidaltam saját magamtól. Kriszta is odasúgta, hogy ügyi vagyok. :D
A lábam sziklaszilárdan állt a talajon, és egész órán nem jutott eszembe, hogy mi zajlik épp, vagy zajlott nemrég az életemben. Valószínűleg ez az oka annak, hogy amikor az ember ideges, zaklatott, könnyebben sérül. És amíg a lelked nincs rendben, addig ne várd el a testedtől, hogy úgy működjön, ahogy működnie kellene.

Mindezek után kitérnék a címre, az anger management-re. Ez ugyebár a harag kezelését, annak elsajátítását jelenti. Egyszer már mondták nekem, hogy erre lenne szükségem, persze csak viccből, de sajnos nem teljesen áll távol a valóságtól a kijelentés. Sajnos hirtelen haragú vagyok; ha fáradt vagyok, vagy ideges, ugrok egy szóra, és nem érdekel kit bántok meg olyankor. De most nem is erről van szó, mert az elmúlt három napban még nem ugrottam senki torkának, csak rájöttem, hogy talán a hirtelen harag kezelése a legnehezebb számomra. Bár ezen a téren is fejlődést mutatok, mert ma képes voltam egy olyan feladatot kétszer is végrehajtani mindenféle düh nélkül, amit az elmúlt körülbelül két hétben lufi méretűre dagadó fejjel tettem meg. Viszont elhatároztam, hogy ez így nem jó. Hogy el kell fogadnom, hogy ez a dolgom, most már a munkámhoz tartozik, meg kell csinálnom, és kész. És voilá, ment tökéletes nyugalommal. Ugyanígy tettem egy másik feladattal, amitől normál esetben szintén idegrohamot szoktam kapni, és odázom, ameddig csak lehet, de ma rájöttem, hogy meg lehet oldani körülbelül 10 perc alatt, csak többet kell ésszel, mint erővel...és még jókat is nevettem közben.
Viszont volt ma egy incidens, melynek során a törekvéseim kudarcot vallottak.
Reggel fél 7-kor, három óra alvás után úgy gondoltam, iszom egy tejeskávét. Volt is még egy adag lefőzve a kotyogósban. Viszont egy bizonyos illetőnek köszönhetően a kis kotyi időnként a konyhaszekrény tetején köt ki, amit én csak hokedliről érek el, és nem óhajtottam hajnalok hajnalán zörögni, még ha az illető meg is érdemelte volna, hogy felébresszem, ha már képes egy olyan helyre eltenni az én holmimat, amit ő könnyen elér a testmagasságával, én viszont a törpilla méretemmel még balerina pózban se...úgyhogy csak álltam ott a konyhában, bámultam a kotyogóst, és legszívesebben "megjegyeztem" volna, hogy !/!+!+!/%!!+!!"!"+!"!%!+"%!"!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!